Menedékben [antikvár]

Fedlapjai kopottasak, viseltesek.
A Menedékben című kötet az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára jelent meg. A könyv 300 oldalon olyan írásokat tartalmaz, amelyeket 1956-tól 2016-ig a Magyar Szó közölt, témájuk a forradalomhoz kötődik, és van jugoszláv vonatkozásuk. Szerepel benne Dobrica Ćosić Hét nap Budapesten című, a Magyar Szóban már 1956 novemberében megjelent naplója; Frankovics György a jugoszláv titkos iratokat ismerteti; továbbá riportok és interjúk kaptak helyet benne, amelyek menekültekről, itteni fogadtatásukról, letelepedésükről, az emigrációról és sok egyéb témáról szólnak. Ahogy múlik az idő, egyre többször eszembe jutnak, ahogyan jöttek a zöldhatáron át. Sárosak, piszkosak voltak. Nem volt náluk, csak egy kis tarisznya, semmi más csomag. Fáradtak és éhesek voltak. Akikkel beszéltünk, azok azt mondták, a zaklatások miatt indultak el. Állandóan fegyvert kerestek náluk, hát megelégelték, s elindultak az ismeretlenbe. Azt mondták, odahaza, Magyarországon azt hallották, hogy Jugoszláviában menedékre lelnek, itt befogadják őket. S valóban így is volt, nemcsak a határőrök nem bántották, sőt átengedték és irányították őket a befogadóközpontokba, de a helyi lakosság is részvéttel tekintett rájuk. Nemcsak a magyarok, hanem az őslakos szerbek is. Mindenki érezte a hatalmas küzdelmet, amit a magyar nép vívott a szabadságáért. Az eltiport forradalom nagy részvétet keltett nemcsak a nagykikindaiakban, hanem az egész bánsági magyarságban és a szerbekben is. Mostanában gyakran álmodom ezekről a történésekről. Feltűnik előttem az a két kisgyerek a hármas határon, akiket a halott, lelőtt szüleik mellett találtunk meg. Hat-hét éves kisfiúk lehettek. A kisebbik sírt, a nagyobbik pedig megállás nélkül mondogatta, hogy a szüleik azt mondták, semmilyen körülmények között ne hagyják el egymást. Kabók Pál