Prózaporond [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A Prózaporond az olvasónapló fogalmának úttörő újraértelmezése. Hogy miben áll az újszerűsége? Abban, hogy anyagában formabontó tér-idő játékok és szövegek között vándorló idézetek találkoznak a századelő impresszionista kritikáiból ismert hangulatokkal. A Prózaporond írásaiban mindeközben azonban semmiféle aránytévesztés sem fedezhető fel: a kritikák élményszerűen és egyszersmind szabályszerűen fejezik ki a szerző személyes benyomásait. Az írások végén viszont újra és újra megjelenik előttünk a Porond, az idézett motívumokat magába fogadó szürreális tér, amelyet megelevenítve a kritikus pár pillanatig megszűnik pusztán interpretátor lenni, s a műfajok közötti határokat átlépve immár prózaíróként szövi újra azt a motívumhálót, amelyet korábban még kritikusként ismertetett meg velünk. S nem lehet észrevenni, hogy ez az új motívumháló, az írások záróakkordjaiban feltűnő konstrukció már egyszerre szól az elemzett művekről, az elemzett művek elemzőjéről és az út tiszteletéről. Annak az útnak a tiszteletéről, amit a Tao üzenete tárhat elénk.