Szó-Művészet-Társadalom [antikvár]

Fedlapja kopottas.
A szó öregebb mint maga a világmindenség? "Kezdetben vala az ige" Talán létre sem jött volna a nyelv, ha őseink nem hisznek a szavak mélyén rejtőző mágikus erőben. A szó eléri az isteneket, egyébként mire volna az ima? A szavak kimondása elcsitítja a démonokat, nevén nevezi, "megjelöli" az embereket. A nyelv a dolgokat maga mögé bújtatja, a szavakból, mondatokból épülő mű pedig elvarázsolja azokat, minket pedig megnyit, keresésre indít. A szó egyaránt alapja az isteni kinyilatkoztatásnak, s az emberi imának, a meghallgatás és meghallgattatás óhaja rejlik benne. A szavak által élünk elődeink fantáziájából a műveken keresztül. Maurice Blanchot az ihletettségről szólva megkísérli a mű szerepmódosulásait 'letten érni". Először az istenek szava volt, majd az istenek hiányának szava, később a kiegyensúlyozott embereké, majd a kisemmizetteké. De hogyan lehet azok szava, akiknek nincsen szavuk? Mi több annak szavává is válhatott, ami hallgat az emberben, a titoké, a kétségbeesésé, az elragadtatásé. (M. Blanchot: L'espace littéraire 1955)