Új világrend? [antikvár]

A fedlap és a könyv néhány lapja kissé hullámos. Gerince enyhén megtört.
A ​hidegháború vége és a keleti tömb országaiban lezajlott rendszerváltás alapjaiban alakította át a nemzetközi politikai viszonyokat. Az elmúlt már közel két évtizedben olyan új kihívások jelentek meg a nemzetközi kapcsolatok rendszerében, amelyek új válaszokat követelnek. A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakemberek körében ugyan még az is vita tárgyát képezi, hogy beszélhetünk-e egyáltalán új világrendről, vagy a nemzetközi politika egyszerűen visszatért a „normális” mederbe, amely a hidegháború előtt is meghatározta a nemzetközi viszonyok alakulását. A Grotius Könyvtár első kötetének címe is erre a kérdésre igyekszik reflektálni, vagyis hogy létezik-e új világrend. A cím kiválasztásánál elsősorban az motivált bennünket, hogy közös gondolkodásra invitáljuk az olvasót. Véleményünk szerint ugyanakkor a legfontosabb kérdés nem az, hogy mennyire új ez a világrend, hanem, hogy miként lehet jellemezni a 21. század nemzetközi politikai viszonyait. Vitán felül áll, hogy a jelenlegi nemzetközi rendszer minőségi változáson ment keresztül, ami miatt az „új” jelzőt nehezen lehetne megkérdőjelezni. A célunk alapvetően nem is ez, hanem a legfontosabb folyamatok bemutatásán, és a nemzetközi rendszer legmeghatározóbb szereplőin keresztül annak a problémának a feszegetése, hogy világrendről beszélhetünk-e, hiszen számos olyan kérdést vetnek fel a jelenlegi nemzetközi politikai viszonyok, amelyekre nem lehet egyértelmű választ adni. A hidegháború után egy kettős folyamatnak lehetünk tanúi. Egyrészt a vesztfáliai államközpontú rendszer érvényessége alapvetően megkérdőjeleződött azáltal, hogy nem-állami szereplők is egyre fontosabb szerepet töltenek be a nemzetközi politika porondján. Másrészt a fennálló intézményrendszer képtelen az új kihívások kezelésére. A bipolaritás vége nem automatikusan vezetett egy unipoláris világ kialakulásához. Ha pedig csak ez elmúlt néhány év eseményeit vizsgáljuk, akkor még bizonytalanabb a kép. A jelenlegi nemzetközi rendszert legfeljebb csak katonai értelemben lehetne egypólusúnak nevezni, de még a világ vezető katonai hatalma sem képes akaratát egyértelműen érvényesíteni. Mindez azzal is magyarázható, hogy felemelkedőben vannak olyan hatalmak, amelyek regionálisan ellensúlyozni tudják ezt az unipolaritást, ami miatt akár úgy tűnhet, hogy egy többközpontú világ van kialakulóban. De mindettől még igen távol vagyunk. Jelen kötet arra törekszik, hogy különböző tanulmányok segítségével, a fentebb vázolt problémakört járja körül.