1150 apeva [antikvár]

ELŐSZÓ Kedves Olvasó... 1150 apevát tartalmaz a könyvecske, mit most kezében tarthat az érdeklődő. S hogy mi is az az apeva? Hiába is keresnénk a korábbi verstanokban, nem lelnénk nyomát, ugyanis csak pár éve jelent meg ez a verstípus. Egy új formáról van szó tehát, mely nem görög vagy itáliai színtéren, nem is máshol a nagyvilágban, hanem itt született nálunk, Magyarországon! Nyomtatásban 2016 tavaszán jelent meg először néhány apeva Szimeonov Todor Most, valamikor c. kötetében. A következő évben a Változó Világ hirdette meg az első pályázatot, melynek eredménye egy apevakötet lett, s Mészáros Ildikó adott ki elsőként csak ilyen versekből álló könyvet. De hogy is néz ki egy apeva? Öt sor, az első sor egy, aztán minden sor eggyel több szótagból áll, s így mindössze 15 szótag. Bizony! Hisz ez még kevesebb, mint a japán költészet jellegzetes versformájának, a haikunak a szótagszáma! Igen Ráadásul a fokozatosan l-l szótaggal bővülő sorok még nagyobb kötöttséget és odafigyelést, költői fegyelmet igényelnek, mint a haiku írásakor az a bizonyos 5-7-5, összesen 17 szótagos három kis sor! Erősen behatárolja íróját az a bizonyos egyetlenegy kezdő szótag. Bizony, vigyázni kell, hogy ne nagyon törje meg a nyelv és a mondanivaló logikáját, lendületét egy-egy sorváltás, mely a szemet és a tudatot is megakasztja óhatatlanul, ha nem elég sodró erejű a gondolat. Meg aztán megszoktuk, hogy a névelő a névszó előtt áll, ám hiába áll előtte, ha az még az előző sorban szerepel, s valljuk be, mégiscsak furcsa a szemnek egy névelő a sor végén! Szerencsésebb, ha a sor elején áll, ám a gondolat természetes folyása néha nem engedi, hogy szépérzékünk győzzön. No de akkor most van egy 15 szótagnyi gondolatunk, amit önkényesen sorokba tördelünk, hogy megfeleljünk a formának?