A 12-es és 23-as utca kereszteződésnél [antikvár]

Borítói karcosak, fedlapja repedezett.
Szeretem városom szürke utcáit. Szeretem az engem fölfaló hőséget, a fürgén menekülő arcokat, az árnyakkal teli, gyönyörű, öreg szögleteket. Szeretem az utcákat átformáló kezeket, a ragyogó fényeket, a népet, amely az utcákon jár, és egyre kevesebbet szenved. Szeretem a parkokat, ahol gyerekek játszanak, a parkokat, amelyek az utolsó csavargók álmait őrzik. Szeretem a parkokat, amelyeket vadul megrohamoz a szerelem. Én nem sietek. Csöppet se sietek. A kellő időben akarok megérkezni, se előbb, se később. Amikor a munka beérik és megnemesít. Az asztalra tett kenyér idejében, mikor összekulcsolódnak a szerelmes kezek Csöppet se sietek. Mindenképpen megérkezünk.