A békesség zarándokai [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
A Békesség zarándokai Rostár-Farkas György harmadik magyar nyelvű lírai kötete. Azt folytatja benne, amit megkezdett első és második kötetében. (Megváltásért - Som; Aranyhídon.) Alaphangja mindhárom kötetnek tiltakozás a kisebbségi lét megpróbáltatásai ellen, a peremlétre szorítottak lázadása a megaláztatásokkal szemben. A hasonló alaphang azonban jelentős különbségeket is tartalmaz, egyikben a szerző lázadóbb, dacosabb, mégis kinyújtja kezét embertársainak, érzékenyen az elfogadásra vagy a visszautasításra. A másodikban a kitaszítottság és a szomorúság keménységét oldja a többségi nemzet fiainak baráti keze, s méginkább a szerelem nagyon is emberi, nagyon is megkapó, életerőt adó érzése. A Békesség zarándokai darabjai azonban szomorúbbak mint az előző kötetekben, a szerző lírájában mégis jelen van az örök reménykedő ember, aki népe kultúrájának, jó hagyományainak megőrzése lehetőségeiről is dalol. A roma kollektív emlékezet tárháza, gyöngyszeme e kötet. Stílusa modern, de nem modernkedő, a versek bonyolultságukban is egyszerűek, a kevésbé iskolázott roma emberek, gyermekek számára is befogadhatók, lélekmélyig hatolók, az életet, a megpróbáltatások elviselését könnyebbé tevők. Mind a roma, mind az egyetemes magyar líra is gazdagszik vele.