A csillagok nyelve [antikvár]

SIKLÓSI JÁNOS -2- A csillagok nvelve NYÁRI EST Hullámtalan csendes a tó vizében hallgat már a nád a parton gyékényházikó fölötte szálló vadkacsák A nap már lassan földre ér a sárgáspiros sugarak a sás között a víz szinén tűnődve szertefoszlanak Egy gém némán tollászkodik egy bibic félve felkiált egy ámyék part alá bújik s borzongva összesúg a nád A nyáj már régen hazatért hazaterelte a juhász üresen maradt kint a rét juhász már otthon fumlyáz Elhal az aratók dala hold süt a vézna fákon át egy házban fiatal anya altatja álmos kis fiát A dülőút már alszik mélyen a gyalogút is elaludt az éjszaka hűs ölében álmodnak a fehér faluk NYIRFAKAT SZERETEK Boldog vagyok és oly könnyű a lelkem ha a nyírfaerdőre kimegyek A lányok mindig sebet hagynak szívemben Karcsú fehér nyírfákat szeretek Megszólítom őket mikor közéjük lépek cirógatom áttetsző hajukat Köszönök minden ágnak és levélnek s köztük járok míg le nem megy a nap S ők mosolyognak s körémgyűlnek vidáman meghallgatnak ha bánatos vagyok Szavukban mindig öröm biztatás van s dalaiktól mindig meggyógyulok