A falánk idő [antikvár]

lakható lélek Él Londonban egy nyolcvanhét éves magyar ember, akit sohasem láttam. Mégis ismerem. Itt van előttem három megjelent verseskötetet: Levágott ág, 1979, Gyújts lámpát a holnapoknak, 1987, Lecsitult vihar, 1992. Olvasom a verseket mint élettörténetet, az életrajzot mint történelmi tárgyú elbeszélő költeményt. Ismerős vonásokat vélek felfedezni bennük - pedig a hatvanhoz közeledve már ritkábban köt új ismeretségeket az ember. Mindinkább úgy érzem mégis, mintha már jártam volna (álomban? lélekben?) abban a Seymour Road-i házban, ahol két felnőtt fiú fordítja angolra az idős korú apa magyar nyelvű verseit. Hadd vezessem be az olvasót ebbe a szellemi környezetbe, olvasmányának színterére! A tér, a lélek tere tágas: Kelet-Európától Nyugat-Európáig ér. Rosner Árpád Munkácson született és nevelkedett, de egyetemi tanulmányokat csak Prágában folytathatott, ahonnan 1939-ben Angliába kellett menekülnie. Itt teremtett magának és családjának egzisztenciát, s lett az évtizedek során nemzetközi hírú pénzügyi szakértő. Hatvan évesen kezdte költői pályáját - idegenben, magyarul. Az olvasó, ha nem olvasta a verseket, most eltűnődhet, hogy erről mit gondoljon. Kérdő tekintetére a költő kérdéssel felel. „Lehet-e álmainkat megálmodni idegen nyelven? vagy ( )idegen nyelven váltani szót a halállal?" És a magyar, aki megszokta, hogy magyarul szidja a rossz időt, a rossz szomszédot, a rossz világot, most elszégyell-heti magát. Észre se vesszük, hogy van anyanyelvünk;