A fészek melege [antikvár]

K. Kovács András Korondon született, Székelyudvarhelyen él, rendszeresen közöl versei a hazai lapokban. Három önálló gyermekvers-kötete jelent meg, most pedig harmincöt év alatt irt verseit gyűjtötte kötetbe, melyet egy önéletrajzi ihletésű kisregény (Félrevert harangok) követ majd. Egyik kedvenc foglalatossága keresztrejtvények szerkesztése, és szalmaképeket is készít (Mondogató című kötetében illusztrációként láthatjuk ezeket). Ez a leltárszerű felsorolás azonban nem sokat árul el szerzőnkről, írásai nélkül nehéz fogalmat alkotni az egyénről: milyennek látja és láttatja a világot, vannak-e kedvenc témái... A szülőfalu, a kerámiájáról nevezetessé vált Korond, nemcsak elindította őt, hanem most is meghatározza a szerző munkásságát. A falu, annak környéke, emberei, mondhatni mindig ránk köszönnek a versekből, képekből és hasonlatokból. Nem véletlen, hogy írói névként használta a Korondi előnevet, amely mára ugyan egybetűsre rövidült, ám Korond állandó, soha ki nem merülő téma maradi. Több mint másfélszáz - jó részt már nyomdafestéket látott - \vers került ebbe a kötetbe. Bár a költészet önkitárulkozás is egyben, tételesen megfogalmazott költői hitvallást mégsem találni ebben a kötetben. A hangsúlyos, rímes és szabadversek sorai mögött olyan alkotót látunk, aki egyszerű emberként éli meg a keserveket, a csalódásokat és az örömöket, ám nem pusztán az egyén szintjén, hiszen a közösség szempontjából égető gondokat is megfogalmazza. Életöröm feszül, dagad tájleíró és jó pár szerelmes versében, a lerázhatatlan felelősséget érezzük máshol - ebből egyértelműen kiviláglik, hogy nem kívülről nézi az őt körülvevő valóságot, általában az életet. Nem magának verselgető, esetleg szenvelgő poéta dalai kerüllek az olvasó kezébe. A négy ciklus (.számszerű eloszlásban 19, 75,59,3 vers) nem mulat éles tematikai elkülönülést.