Bővebb ismertető
Részlet a tartalomból:
A XX. század cseh irodalmát tárgyaló valamennyi monográfia és irodalomtörténeti munka megegyezik abban, hogy Stanislav Kostka Neumann (1875—1947) életműve századunk cseh költészetének gerince, leghaladóbb irányzatának, a szocialista irányzatnak kezdete és betetőzése.
Stanislav K. Neumann Prágában született. Apja nemesi családból származó ügyvéd, anyja cipészcsaládból származó polgárleány volt. Neumann igen korán, már gimnáziumi tanulmányai idején kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal, a szociáldemokrata klubba jár. Részt vesz az Omladina néven ismert haladó mozgalomban is, és 1893-ban tizennégy havi fogházbüntetésre ítélik. Rövid időre összeköttetésbe lép a dekadens Modernt Revue-vel (Modern Szemle), de Novy Kult (Új Kultusz) című saját lapjával hamarosan (1897) élére áll az anarchista mozgalomnak. Ebben az időben adja ki első versgyűjteményeit (Az új élet apostola vagyok, Büszke és szenvedélyes aposztrófok [1896], A sátán dicsősége köztünk [1897]. E köteteinek, valamint újságírói tevékenységének támadó éle a vallás, a monarchia, a kispolgárság és a maradiság ellen irányul. Neumann fokozatosan legyűri individualista anarchizmusát s közeledik a kizsákmányolt néphez, magáévá teszi a nép felszabadításának eszméjét s keresi a személyes és társadalmi szabadsághoz vezető utat. Az Álom a kétségbeesettek seregéről (1903) címen megjelent kötete sok tekintetben mintegy hattyúdala pályája anarchista szakaszának, s az 1905-ös orosz forradalom hatása alatt véglegesen szakít az anarchizmus sál.