A hajós hazatérése [antikvár]

A fiatal Rónay Györgyöt nemes humanizmusa, erkölcsi igénye, bátor intellektualizmusa kapcsolja elődeihez, azokhoz a költőkhöz, akiknek verseibe a külvilág mozzanatai csak megszűrten és áttételesen jutottak be, és váltak egy nagy érzelmi feszültségű líra izzásának alkotóelemeivé. Különállása, a maga korával szemben érzett hontalanságának forrása nem életidegenség volt indulása idején, ahogy a vele rokon felfogású költők esetében sem volt az, hanem a riasztó és kiábrándító valóság felismerésének szükségszerű következménye. Egyén és külvilág szemben állásának feszültsége a későbbiek során fokozatosan feloldódik benne, és líráját egyre inkább áthatja a képzeletében, vágyaiban élő harmónia megteremtésének igénye. Életszeretete, humanizmusa, természetlátása mind a valóság tudomásulvéletéről tanúskodik, olyan életszemléletről, amelynek az a lényege, hogy a költő megalkuvások nélkül, békében akar élni az őt körülvevő világgal.