A hal tréfája [antikvár]

Részlet a tartalomból: "Az albán rosszul aludt éjjel, alig érezte a partszegélyeket. Mondta is szerelmének, ahogy hajtott a Városmajor utcán a Déli pályaudvar felé, csupa görcs vagyok, merő zsibbadás; a füle zúgott, a könyöke sajgott, a motor hörgött, most nyomta vissza a szívatót; benézett a Csaba utcára, s ahogy megpillantotta a Moszkva tér irányában torlódó kocsikat, azt morogta, az Alagút felé próbálom inkább, talán arra A mondatot elharapta, másik felét lenyelte. Talán arra hamarabb átjutunk, talán gyorsabban odaérünk - ez annyira viszonylagos, hogy értelmetlen, az „átjutunk" meg az „odaérünk" felhangjaiba pedig, ha kimondja, óhatatlanul belopakodik valami kétes (értékű) jelentés (gyanús volt már a "próbálom" is!)"