A Hunyadiak [antikvár]

Részlet a könyvből: I. ÉNEK Térdeimre hullva, arcra leborulva, Tehozzád könyörgök, kedves Muzsám újra: Képzeletem' ismét szárnyaidra vedd fel, S felajzott lantomat érintsd szent ihlettel, Régi dicsőségről hogyha zeng az ének, Uj életre keljen a régi történet, S a mik álmaimban lelkem előtt járnak, Testet öltsenek a régi dicső árnyak. Mint távoli tájnak völgyére, halmára A leáldozó nap ragyogó sugára Hogyha szeretettel bucsuzkodni mén el, Csoda-képet vessen Klió fáklyafénnyel Édes magyar hazám szép ifjú korárul, A melynek emléke bus árnyat is árul, De fénycsillaga is a Zenithre hágva, Fényt vetett az egész keresztény világra.