A jó pásztor nyugvóra tér [antikvár]

Mint az édesanya, ki útra indult fia csomagjához hozzáteszi szeretetének látható jelét: „Hogy ne éhezzél s oltalmazzon az Ég!" - Köszöntlek fénylő, szép szavakkal - vagy szenvedélytől izzó igékkel most beköszönő XXI-ik század: bízván, hogy te már nem leszel a világháborúk, a megtorlások és megcsonkítások által a magyarság kétszeres megnyomorítója. Képes vagyok-e megbocsátani, hogy egy emberöltőn át csak útlevéllel utazhattam őseim lakóhelyére, az áldott szülőföldre? Elhangzottak a béke-kiáltványok - s háborúk származtak belük, a testvériség hangos meghirdetése után pedig beértek magvai a gyűlölködésnek. Ó szegény, hányszor nekigyűrkőző, magyari tollforgató János, ki inged is adnád azért, hogy a megértés, az igazság és a testvériség balzsamát hozzad el mindannyiunk szülőföldjére. Provincia-hazádban nemegyszer helyezték nyakadra az elveszejtés hóhér-kötelét Zsoltárt énekel mégis az ÉLŐ, mert reméli, hogy elődeinek s a letűnt század önfeláldozó hitvallóinak vére nem hullott hiába.