A költészet szerelmese [antikvár]

A verseskötet melyet kezébe vesz az olvasó a „Szeretet Virágai" elnevezéssel indult első útjára. Ennek mintegy folytatásaképpen született meg „A költészet szerelmese" című második kötetem. A költeményekből tükröződik, hogy a szeretet a legtisztább érzés, amely az embert emberré formálja. Olyan, mint a fény és a levegő, nélkülük nem lehet élni. A versek többsége ezekről szól és mindarról, amik a környezetemben élőkkel, s velem megtörténtek. A mondanivalóimat igyekeztem egyszerűen, közérthetően és szívből jövő szavakkal kifejezni. Az őszinteség és a szeretet vezette a leírt sorokat, és mondatokat. Ezek jellemzőek a költeményekre és úgy érzem, ezt várják el tőlem is. A kötet közreadását nagymértékben befolyásolta az a sok biztatás, bátorítás, melyet a család, a barátok, ismerősök sugalltak felém. Emlékeim között számos szép és örömteljes, boldog találkozást igyekeztem leírni, amelyekben szeretettel idézem fel azokat, amelyek a szívemhez közel álltak. Sajnos szomorú, rövidebb, hosszabb és végleges eltávozás is jutott osztályrészemül. Ezekről fájó szívvel írtam le gondolataimat. Szeretném, ha a verseim örömet jelentenének az olvasóknak és megtalálnák benne mindazt, melyek kedvesek számukra. Azt kívánom, hogy szárnyaljon a szó, terjedjen a szeretet, és melegséggel töltse meg az emberi szíveket. Amennyiben a szó és a szív erejével ehhez hozzájárulhatok, úgy érzem, írásom nem volt hiábavaló. A kötet előkészítésében és megjelentetésében jelentős segítséget és támogatást kaptam, melyekért őszinte köszönetet mondok. Külön szívből megköszönöm az összeállításban, szerkesztésben, kiadásban végzett munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyújtom át és bocsátom önálló útjukra a verseimet, s remélem, hogy a „szeretet sugárútján" eltalálnak azokhoz, akik várják. Kérem, fogadják élményt nyújtó, örömteli, baráti, szeretettel.