A ladikos [antikvár]

Részlet a műből: NEKTEK, KIK ÉLETSZÖVETSÉGET KÖTNEK Csókotokkal szétpattintottátok a titok nyúlós, nyűgös burkát, most már ország-világ előtt egyek vagytok, mert egyek voltatok, mikor felsejlettetek az anyaméhben, még nem tudtátok, de éreztétek egymást, mint fecske a vándorlása idejét, aztán megsóztátok egymást a megismerésben, halálig tartósítva a másik-szeretést, hogy új csírasejtjei legyetek a létnek, mely csak a magányban sziszifuszi, a kettőben értelmet kap az értelmetlenség, s szavaitok egymásban ponttá csókolják a kérdőjeleket, s két vállon jobban oszlik a felelősség, mert ez nehezebb a földnél. Tudnotok kell, hogy tettetek nemcsak a testiség üres, állattá lényegítő, nyilvános szövetsége, de embert formáló rugója a fejlődésnek, mert ti adjátok a tejet és a szót, tőletek függ, hogy terjed-e az önzés nyomorba nyomva testet-lelket, hogy életet bont-e tovább a tudatlanság, mint rákos daganat, hogy a hétköznapok atomtámadásaiban megéli-e az ember méltó ünnepeit, mind tőletek függ,