A lélek szava [antikvár]

Részlet:SODRODASOKAhogy a folyó vizében a habok sodródnak, az ember életében az események, úgy tobzódnak. Az álmok, a vágyak, ha teljesülnének, biztatást adnának a várt reménynek.Micsoda gyönyörű az örök természet: az erdő, a mező nyújt rengeteg szépet. A hegyek ormain az esti szellő szárnyai, egy hajó oldalán, a tenger hullámai.Ezt a szép harmóniát pillanatok alatt egy vihar széttépheti úgy, hogy semmi nem marad. Amikor az ember meglátja a roncsokat, rádöbben arra, hogy semmire sem juthat.Ezek a sodródások fájdalommal járnak, mi magunk is okozunk fájdalmat egymásnak. Kevés most az emberség, nincs hit a szívünkben, elveszett az igaz szeretet az emberi lelkekben.Mi a sodrásokban csak egyet tehetünk: becsüljük meg egymást, hogy bölcsek lehessünk. Ne legyen kapzsiság, irigység soha bennünk így marad tiszta, igaz a szívünk, a lelkünk.