A mi időnk [antikvár]

Részlet a könyvből:"a drótokvonaglanak a falbans ráng a két lábmuszáj mennicifra bőrünkmint bábokon a gubóúgy indul meg repedeznide fájni semmi se fájnem látunk visszaahonnan jöttünknehéz kormos ködbenül a tájműanyag lavór hűvös tavunks éles köhögésünk a sirálynem látunk visszaahonnan jöttünkde fájnisemmi se fájbokánkon filléreszsineg a béklyóés ércesen zizeg az almunkálmunk mint a halálmély súlyos és biztosez a mi igaz hatalmunkálmodunk hogy ajkunkba harapunkde fájnisemmi se fáj"