A mi időnk [antikvár]

Részlet: A Csonkatoronytól távol most néhány hártyás esőcsepp a csönd mely itt ragyog az éjszaka arcán homlokom mögött hosszan elidőz a múlt és a mámorító magány nő a hiányérzet Arany s Sinka szemével Nagyszalonta se néz már érzem a Csonkatoronytól távol a képzelet nem erőd csak légvár emlékszem reménykedő gyermekként felnőttet játszani sokszor jó volt majd később agyamba a mindenség aggodalmat és rögeszmét kódolt foszlik az érték szakad ami szép kopik minden de én még megvagyok kevés a sima felület rajtam ráncaim apró idő-varratok