A Nagy Testamentum [antikvár]

FRANCOIS VILLON 1431-ben született, ugyanabban az évben, amelyikben az angolok máglyán égették meg Rouen-ban Franciaország felszabadítóját, a Domrény-i parasztlányt, az Orléansi Szüzet. „Hol van Jeanne d'Arc, a hős, a jó?" - kiált fel Villon egyik legszebb versében, harminc év múlva, amikor Jeanne d'Arc már a francia történelem hivatalos nagyságai közé tartozik és a közvélemény, meg talán saját lelkiismeretének nyomására is, VII. Károly király már megbízta az Egyházat az Orleánsi Szűz perének felújításával. Egyelőre azonban francia árulás következtében jutott az ellenség kezére: amikor Compiégne-t az angolok francia szövetségesei, a burgundiak ostromolták, és Jeanne d'Arc -a franciák egy sikerületlen kirohanása után a csapatok visszavonulását fedezte, a kapuk mögé jutott királyi sereg a hidat felvonta és a leányt, valószínűleg szándékosan, odakint hagyta. Akárhogyan is történt, VII. Károly - akit Jeanne d'Arc koronáztatott királlyá, miután a legmélyebb züllésből és elesettségből emelte fel - cserben hagyta őt, s a királyi udvar - amelyet nyugtalanított ennek az egyszerű parasztlánynak befolyása egész Franciaországra s általában a benne megtestesülő, újfajta, népi hazaszeretet - semmit sem tett a kiváltása érdekében. A burgundiak ugyanis Jeanne d'Arc-ot jó áron tovább adták az angoloknak. De nem az angolok ítélték el: megengedhették maguknak azt a fényűzést, hogy az Egyház, mégpedig nagyobbrészt angolpárti francia főpapok bírósága elé bocsássák.