Bővebb ismertető
Lászlóffy Aladárt, költőként, mindig őszre nyitott ablaknál állva látom egy dús szobában. Érezhető: szülőházból leválasztott szoba az. Boltívesnek kell lennie. A fali polcokon tört sarkú könyvek és avíttas tárgyak a hipermodernek között, érdes kődarabok, a padlón folyóirat- és oklevél-kötegek, azokon némi por vagy hamu. Lászlóffy Aladár abból az ablakból az alexandriai könyvtárra lát. A könyvtár lángokban áll, a kiművelt módokon impregnált, tartósított irat-tekercsek igencsak gyúlékonyak. Odakint, a jobbágykék égen dulakodó gyönyörű felhők - vagy az égő könyvtár füstgomolyai.