A sámán fia [antikvár]

KORAI VERS, CSUVASBÓL Úgy hányódom közöttetek, mint poros rézgaras a zizegő bankók között síkos selyembélésű zsebben: csengene hangosan, de nincs kivel, hogy csengjen, összeütődni amikor a gordonkák zsonganak, amikor eszembe jut, gyermekkoromban hogyan vágta a szél őszi reggel a füstölgő esőt - legyek álló fogas, amelyre nemcsak könnyű esőkabátot, de rá lehet akasztani valami nehezebbet is - és ha összetörik hitem magamban, ereim emlékezete hozza vissza a makacsságom, hogy arcom üregeiben érezzem újra szemem feszülő izmait. 1960.