A suttogással telt szoba [antikvár]

Gondolkodik - tehát szenved. Kíméletlen önelemző - vagyis elégedetlen. Igazmondó - ez pedig alaposan próbára teszi törékenységét. A suttogással telt szobát aki berendezi, belakja önmagából előhívott társaival, s aki, Füst Milán-i szóval: „ez mind ő volt egykor", és képes benne lakó énjei kézenfogására: attól még igen sok várható. Azon túlmenően is, ami máris fölmutatható eredménye. Zene és kép együttélése a rejtély, a titkosság olyan atmoszféráját teremti meg saját versnyelve és szabadon alakított formája által, ami beavatás, titokátadás az olvasó számára. A legparányibb belső (lelki, képzeleti) történést is szertartássá emeli. Az elemző így jut el Barbara meglepő költészetének kulcsáig: lemondásban, szembenézésben, önmaga vállalásában és másra vágyakozásaiban a végiggondolt magatartásig. Versének ugyan nincs szubkultúrákból érkező orrcsípő szaga és rikító színe, ellenben van lelki nemessége. Rózsássy Barbara kötete: költészetet életben tartó könyv.