Bővebb ismertető
Tűzriadó
Rohanok, mint kinek a háta ég. Rohanok. Vajon ki tudja, hogy hova. Megállok majd, nekidőlök a világnak. Ha oltani nem tud, hát égjen az ostoba!
Folyosó leszek
Csodálkoznom kéne,
hogy nem bírja a gyomrom?
A huszadik század emésztetlenül
vonul majd át rajtam
- én nem leszek ház kifelé vigyorgó
duplaüveg-ablakokkal,
hol a szobák szőnyeg alatti csöndje
pincékbe szivárog
poros ládák, molyrágta zsákok közé; kulcslyukon át egymásra dőlt utcák vérszagát rángatja befelé a szél -én nem leszek ház, hol csupafal-szobákban mészfehér arccal, lassulva egyre, megíratlan szerelmek árnya leng, hol vitrinbe zárják a szemhéj alól sötétben csírázó őserdő-álmot.
Folyosó leszek, felhőkbe vezető. Vándor ujját érzem: téglák közé fúrja. Kapaszkodó teste izzad, felfelé tör! Akit föld-robaj csillagok közé űz, rajtam szédüljön át, kapumon átvetem.