A szerelem koldusa [antikvár]

Köszöntés és Köszönet Ady szerint Kosztolányi amolyan irodalmi iró volt. Olyan akire elsősorban az irodalomnak van szüksége. Adyt viszont akkor már saját bevallása szerint nem nagyon érdekelte az irodalom. Férfiasan bevallom: engem sem érdekel. Tele van ugyanis irodalmi írókkal, akik-a divatnak hódolva és a szakmai elit vállveregetését sóvárogva-szövegeket gyártanak csupán, ahelyett, hogy a lelkekben zajló történelem lelkiismeretes krónikásai kívánnának lenni. Az olyan költőt, aki versei révén-élni segítvén a kortársait- á humánummal vállal cinkosságot, nemcsak kinevetik, de únos - untalan meg is alázzák. Van, aki mégis vállalja a veszélyt. Van, aki a költői küldetést komolyan veszi és „használni" is kíván a verseivel, nem csupán „ragyogni". Örülni kell ennek. S ha történetesen nő az illető, kétszeres az öröm. A nők között ugyanis mindig ritka madárnak számított a közéleti érzékenységgel megvert költő. A „verselő asszonyok" általában szívesebben bolyongtak a lélek legbelsőbb tájain, mint a sáros, gazos, szmogos magyar valóságban. Az a társadalmi helyzet, amely századok során kijutott nekik, kölönben is befelé fordulásra késztette őket.