A szeretet ösvényein [antikvár]

I. SZIKRÁZÓ KEK Egy igaz mese Miről is dalol neked a tenger? Kis porszem vagy, de ne csüggedj, ember! Nézzél bele a végtelen kékbe. Tán rátalálsz az azúrkék égre. Nézel e létből egy másik létbe. Földről az égbe. Isten szemébe Ahol az éter a tengerbe hull, Ott Isten a földi életbe nyúl. Csillaggal hímzett, sötét éjszaka, Legyen szíved üdítő vigasza, Bánatod a sötétben feledjed, Lelked csillagok közé eresszed. Csalc higgyed el, hogy ott, valahol ferm. Valaki tudja, te itt vagy még lenn Reggel kapsz megint egy új világot. Benne oly sok illatos virágot. t ,1 Ez adjon neked éltedhez esélyt, í ¦" » Örök kezdéshez csillogó reményt. Mi csillagok szárnyán hozza a fényt. Akkor is eljön, ha szidod az éjt iS