A szív meséiből [antikvár]

Részlet: Izgalmas, küzdésteli álomból fölébredve, fáradtan és fásultan, így szólt gazdájához a Szív: - Elég volt az álomodozásból: nem kell több álom. Szerettem, szerettek; küzdöttem, szenvedtem; megismertem az üdvöt, a hitet, a gyönyört és a mennyországot, de meg a fájdalmat, a kínt és gyötrelmet is. Fáradt vagyok... Egy vágyam maradt csupán: pihenni, elfeledni mindent, vágyaimat, a boldogságot, a szerelmet, emlékeivel együtt. Szemelj ki számomra kis gazdám egy csendes helyet, dobj a többi «lim-lom» közé, hogy lepjen be a por és feledés engemet is.