A szárazföld vitathatatlan [antikvár]

Ötvenéves vagyok. Az ebben a kötetben szereplő munkák nem afféle "szép versek" vagy "legjobb" költemények válogatása, hanem - a terjedelem szabottságától is függetlenül - úgymond jelzőcölöpök, harminchárom esztendő állomásai. A közösségi sors, a történelem és a "magánélet" elválaszthatatlan történéseinek íve. Még első könyvem, az Első Rekviem fülszövegében fogalmaztam, hogy a költészet célja a szembesítés. Évtizedek - egy kor szembesítése önmagával, személyes sorsunk tükrében. Ezt máig vallom. Ekképpen azokkal érzek közössége, akiknél nemzedékemben "gyomorban görcsöl a feszültség / vesében kövesedik a kiúttalanság". Mindezt "az emberélet útjának felén" immáron túl.