A tenger vége [antikvár]

ELŐSZÓKedves Olvasó Barátaim!Bevallom, zavarban vagyok több oknál fogva is. Egyrészt, mivel semmiféle irodalomtörténeti diplomával nem rendelkezem, holott egy első kötetes író előszavát célszerű neves kritikussal szignálni. Mentségemre szóljon, hogy a szerzőt hosszú évek során igen jól ismerem, így a megtisztelő felkérést örömmel vállaltam.És itt a második bökkenő. Minden igyekezetem ellenére meglehetősen elfogult vagyok a szerzővel.Ismeretségünk a művészi önmegvalósítási vágy megjelenésére datálható. Egy élet élményanyaga torlódott fel, az volt a kérdés hogyan és milyen minőségben töri át a kissebbségi érzés gátat. Küzdelem ez a javából, a kétségek hálójában. A külvilágtól való félelem dacára, Domin Jolán valami kedves derűt sugároz maga körül, halk szerénysége már a pozitív önértékelés rovására megy. Egy tiszta ember.Olvasva írásait, szeretett Mándy Iván hitvallása jut e-szembe:Amit írok, egy szelet a világból. Amennyit a reflektor kihasít a sötétből. Mint mikor egy gyerek az ablakon át az utcára bámul, s az előtte elvonuló látványból valamit behúz magának, hogy alaposan szemügyre vegye."