A vak géniusz [antikvár]

Szokatlan gesztus amire a második verseskötetem kiadását elhatározó G. Nagy Ilián és Sz. Kima László vállalkoztak; e könyv magánkiadói, akik kegyhellyé, irodalmi alkotóházzá alakítják a göncruszkai Kazinczy-kúriát. Barátok és költőtársak ők: indulásomtól ismernek s a kiválasztás elfogultságával figyelik "pályám". Azt adják, ami minden magányos költőt megilletne: az örök megfontolások mellé az illuzórikus tartományt. Az ilyen szellemi összeölelkezés adhat még reményt; változtathatja bizonyossággá a kételyt, tórem-barlangunkká a néhány négyzetméternyi kis szobát. valami különös mágia ez, titkos búvárharang a költőnek, aki nem tudja mi az, ami költővé teszi. Az erkölcsi megtérülés várakozásával kívánom, hogy könyvem kiadása segítse céljukat; hogy Göncruszkán, a magyar reformáció forrásvidékén megújuljon a régi ház s legyen közös hajlék. Kegyhelyként őrizze az emlékeket, ahogy a régi költőket őrzi a haldokló hattyúnak hitt nyelv, a költészet, melyben feledhetetlenül és az elődök kultusza.