A vándor énekel [antikvár]

Köszöntöm az olvasót! Hét évig tartott amíg annyi akadt, hogy egy kiadást elfogyasztottak. Kevesen voltak, de úgy ahogy barátja is kevés van az embernek. Köszöntöm őket máma és megmondom nekik, hogy sohasem éreztem őket publikumnak, személytelen nyilvánosságnak. Tudom, hogy akik az én írásaimat igazán szerették azokat mind egyenként én is szerethettem volna és tudom, hogy egymásban is barátokra ismernének. Nem publikum voltak hanem rokonok. Nekik ajánlom első „második kiadásomat." Messzire elmaradt már mögöttem ez a régi könyv. De tudom hogy máma is azok vannak igazán mellettem akik velem indultak. Köszöntöm útitársaimat közös hét esztendőnk magányos útján. Köszöntöm ismerősként hűséges barátsággal első könyvem olvasóit.