A vers, amit mindig meg akartam írni [antikvár]

Nem érdektelen összehasonlítani Jarkko Laine finn költő fiatalkori és mai fényképét: a képekről két egymástól gyökeresen különböző ember néz vissza ránk. Az elsőről egy kócos és hosszú hajú beat-költő, a másodikról egy megállapodott polgár, majdnem azt mondhatnám nyárspolgár. E között a két pont között feszül a mai finn líra egyik legtehetségesebb képviselőjének költői pályája. Laine 1974-ben született Turkuban. Szegény családból való: apja munkás, anyja újságkihordó volt, s ez a családi háttér politikai hovatartozását alapvetően meghatározta. Igaz, a fiatal költő nem lett kommunista, nem lépett nagyapja nyomdokába, nem kerítette hatalmába "a nagyszülők gyermekkorából előderengő /délibáb/ a kommunizmus szeretete", (jóllehet, mint írja, "a gyűlölet nem oszlik el egyetlen nemzedék alatt"), hanem az 1960-as években eszmélkedő új nemzedék életérzéseit megtestesítve a radikális ifjúság egyik zászlóvivőjévé küzdötte föl magát... Későbbi köteteiben (...) Laine "megkomolyodott" ... Tanult költővé vált, csodálkozva szemlélte a költő és a bolond színeváltozásait a történelem különféle színpadain...