A virágok hatalmával [antikvár]

Régóta ismerem Gaál Antalt. Lassan három évtizedes, hullámzó barátságunk alatt összekötött bennünket a Balaton és az irodalom szeretete. A barátság kialakulásában nyilván szerepet játszott az is, hogy Somogy megyében töltöttük gyermekkorunkat, igaz, távol egymástól, de egyéniségünk átitatódott a táj hangulatával, ízes beszédű, gazda-szellemű lakóinak gondolkodásával, jellemével. Van valami istenien sorsszerű abban, hogy a földrajzi vidékek azonosak életünkben, a kitörölhetetlen somogyiság és a Balaton közelsége meghatározta életünk különböző szakaszait, és elmosta a közöttünk olykor feszülő ideológiai, filológiai ellentéteket. De mindketten hiszünk az útraindító táj vissza-visszatérő igézetében, belső, rejtett késztetéseiben. Fiatalemberségünk évtizedei Balatonfüreden teltek, és ebben a csalhatatlanul mediterrán jellegű környezetben éljük félévszázados életünk napjait, immáron ősz hajjal, de fáradhatatlan lelkesedéssel a múzsák iránt. Irodalmi pályafutásunk - ha egyáltalán létezik ilyen fogalom - Lipták Gábor füredi nosztalgikus művészeti szalonjából induh, itt olvasták először verseinket, novelláinkat, itt hallgatták meg kezdeti kudarcaink és sikereink keserű, ujjongó szavait. S később eljöttek a szép emlékű Jókai Kör tartalmas évei, a várva várt