Ábeltől Antipásig [antikvár]

Örvendhetünk: mára porba omlottak az egyházak működését korlátozó, nemegyszer megbénító törvények. Immáron bárki félelem nélkül megvallhatja hitét és gyakorolhatja a hitéletet bármelyik felekezetben veszedelmes következmények nélkül. Talán ennél is fontosabb azonban, hogy napjainkban mind több és több embertársunk keresi az utat Istenhez, mert a társadalmi fordulat elkerülhetetlen velejárójaként beállt káoszban mélyülő értékválsággal, gazdasági-szellemi-kulturális ínséggel küszködő korunkban biztos fogódzót, lelki támaszt a megmaradáshoz és a világnézeti eligazodáshoz az Úr igéinek ismerete, befogadása és megtartása által remél. Az útkeresés káoszában nem mindenkinek adatik meg azonnal a rátalálás izgalmas és felemelő gyönyörűsége. Az elmúlt évtizedekben uralkodó istentagadó eszmék hitet és lelkeket sorvasztó hatásának jeleivel naponta találkozhatunk. Sokan nem tudnak mit kezdeni a várva várt, de olyan hirtelen "rájuk szakadt" lelkiismereti szabadsággal; tévelyegnek, tétováznak, a tanácstalanság sarló-kérdőjeleitől szenvedve elbizonytalanodnak. A hitükben minden időkben rendíthetetlen hívek szent kötelessége, hogy segítsék a bizonytalanságban vergődőket az igaz út megtalálásában és az első lépések megtételében ezen az úton.