Alkatrészhullás [antikvár]

2006. február 11-én meglepetés ért: hat varázslatos verset olvastam egymás mellett egy hetilapban, az ÉS-ben. Görgey Gábor írta őket. Meglepődtem és megörültem. Görgey Gáborról tudtam: költőként indult, de az utóbbi évtizedekben inkább színházi tevékenysége és prózája keltettfigyelmet. A közelmúltban kitérőt tett a politikaipálya felé, miniszterkedett. A poéták kevély társasága alig tartotta már költőként számon. Annyi bizonyos, hogy a pályatársak eddig nem a goethei derűsbölcs, letisztult dalformák hírnökét tisztelték benne. A hat vers, ez a hatfeltűnés nélküli tünemény, semmi kétség, a súlyos és könnyed öregkori Goethe-versek mintáit eleveníti fel. A költemény egyszerre száll és zuhan, áttetsző és sűrű, felderít és megüt. Mivel ilyen erős vershatás az elmúlt években nem sok ért, töprengeni kezdtem azon, mi tesz remekművé egy-egy rövid mutatványt.