Alkonyi fényözönben... [antikvár]

Házi védőfóliával, ajándékozási bejegyzéssel.
Miért szólok hozzá szívesen Siklós Andor látszólag mindennapi pillanatainak vallomásaihoz? A válasz egyszerű: mert rögzítőjét - több okból is - sorstársamnak érzem. Tudom, hogy hozzám hasonlóan hiszi ő is: Ki másé lehetne a művész ereje és tehetsége, ha nem a Teremtőé? Hiszi, hogy két valóság van: az egyik rajtunk kívül, a másik bennünk - a valóság tükrözése lelkünkben. S ez az igazi valóság. Egy vers, egy kép fogantatása többnyire pillanatnyi önfeledtség. Pillanat és öröklét. E pillanatot világosan megmagyarázni szinte lehetetlen, hisz értelemmel tán fel sem fogjuk, csupán sejtjük a titkos jeladást, amikor toll vagy ecset egyetlen idegszálként fogja lelkünk rezdülését, és megtörténik a feloldódás. Hit zsendül a napfényben; mint hegyek ormainak ritkult levegőjében már minden elvont, és mögöttük érezhető a lényeg, az élet rejtett értelme, hogy mindnyájan alá vagyunk vetve egyazon szabálynak, az isteni rendelésnek. Istenben lehorgonyozni a lényeg, a béke.