Álmok és ábrándok [antikvár]

ELŐLJÁRÓ LEVÉL A SZERZŐHÖZ. írásban is csak azzal kezdem, a mit már élőszóval is kifejeztem, hogy nem vagyok barátja az előszónak. Egyhiten vagyok Kiss Józseffel abban, hogy «Vershez nem kell előljáró beszéd». Manapság a közönség szemében minden egy elkövetett verskötet vétkezés számba megy, a melyhez az előszó csak súlyosbító körülmény. Hanem hát legyünk mi ebben mind a ketten a régi naivak. Mindenesetre szokatlan vállalkozás az Öné. Úgy adni ki egyszerre egy egész lirai verskötetet, hogy a lapokban abból előzőleg jóformán semmise jelenjék meg; nemcsak szokatlan, de manapság vakmerő vállalkozás is. Az irodalom ugyan a «Glosszák» révén tudomást vett mái-Önről, de mint poéta mégis annyira új, hogy noha itt él a szomszédomban, erről az oldaláról még én sem ösmertem Önt pár évvel ezelőtt. Azért mondom, hogy «még én sem», mert én valósággal szerelmes vagyok a jó versekbe. Ha t. i. igazán jó versek azok.