Álmok másnapján [antikvár]

Bevezető írására vállalkoztam ehhez a kötethez. Személyes esettel kell azonban kezdenem. Sosem hallottam Barna Júliáról és a verseiről. Idén májusban a könyvhét hajdúdorogi rendezvényének előkészítésekor telefonon említették, hogy bemutatják az első kötetét. Kezdő költő és máris verseskönyvvel jelentkezik? - kérdeztem. A válasz kíváncsivá tett. Ezek szerint Barna Júlia hosszabb ideje ír verseket, eddig azonban kerülte a nyilvánosságot. Végtére aztán baráti közvetítéssel kézhez kaptam az első negyvenoldalnyi küldeményt. Meglepődtem. De hiszen itt sajátos és érett költészet, kiművelt és tömör nyelv sodor magával. De hiszen itt egy merészen és őszintén vívódó személyiség önképe bontakozik ki - az érzelmi és gondolati telítettség meggyőző szintjén. De hiszen ennek a rejtőzködő szerzőnek fontos emberi mondandója van. Akkor viszont miért rejtőzködik? Most már szerettem volna többet tudni róla. De a kéziratcsomag közvetítője sem szolgálhatott részletekkel. Idősebb hölgy az illető, alig ismerem - mondta. Hát akkor ki ismeri? Felütöttem a telefonkönyvet, Barna Júlia azonban nem szerepel a hajdúdorogi névsorban. Őt magát sem kérdezhettem. Maradt a kérdés, és maradt forrásnak a versek világa. Nem kellett panaszkodnom. Ez a forrás hitelesnek és bőségesnek bizonyult. Barna Júlia ugyanis nem külső történésekből, fordulatokból, körülményekből építi költői világát. Számára igazában csak az létezik, amit megvalósítani vágyna, ám nem valósul meg, amit magáénak akar, ám nem ér el. Közben nem a képzelet és az elérhetetlen dolgok leltárával tölti meg a verseit. Saját sorsát éli, saját sorsát teszi mérlegre, és saját szigorú lelkiismeretével mér. Ennek az önvizsgálatnak is a lehető legnyíltabb és legérzékenyebb oldalát választja - a szembenézést a vágyott és elmulasztott kiteljesedéssel.