Álmok városában [antikvár]

SZÍRIUSZ Borzongatóan szép vagy, Szerelem, aki a lélek-csipkefán kigyúlsz és fölparázslasz méla szemeken, mint lármafák a néma hegyeken! Iszonytatóan jó vagy. Szerelem, mikor a vérünk áramába bújsz és szétdobogsz a bajszálereken a sejtjeinkbe vulkán-melegen! Titokzatos vagy, mint a Szinusz; illemről, józan észről mit se tudsz, -önző, bolond és vak vagy, Szerelem! Az életünkbe egy kis színt hazudsz s mi új erőt nyerünk a sebeden, -vagy meghalunk Beléd, ó Szerelem! MONDOKA Szerelem, te velem rosszban vagy, Menekülsz, kikerülsz, cserben hagysz. Pedig én ez idén - úgy érzem -Ledobom unalom-mellvértem, Kiveszem a szívem burkából: A magány pelikán-torkából. Keresem, szerelem, örvényed, Szigorú szigonyú törvényed, A halál ha talál váratlan. Ne legyek szerelem-járatlan, -Ne legyek, ne legyek páratlan!