Alveoli [antikvár]

Prelúdium A salakot vigyed magaddal halálig? Tudod, mi mindent őriz meg a tüdőd? Zugaiban ott a világ megbújó mérge, a leülepedett kátrány, korom, a megismerés tüzének, az előd örökké hajszolt, megszerezni vágyott kincseinek maradéka, az amit emberöltők sorával hitelesít a befogadó tér, idő szájából neked juttatott levegő, az lebeg letagadhatatlan beavatások nyomai fölött, oxigénszegény szél, ezért légy kíméletes, se vele, se mással ne égesd ki a benned biztos helyre talált élethamis aranyból a salakot. Vigyed magaddal halálig.