Amit az idő parancsol [antikvár]

A vers újkori, modern alakulásának polgári esztétái a líráról és lírikusáról úgy elmélkednék - hamisan - mintha a valóság nem lenne lényeges a Ura számára. A költő dalol önmagáról, a szubjektivitásáról, a maga különös különségéről s a valósághoz semmi köze, a valósággal semmi kapcsolata! S tényleg: a modern polgári lírában a szubjektivitás és önismétlés révén a költők él is vesznek egy általuk teremtett vers-kultúra légüres terében. Az „egyéni élmény az „egyéni átélés aminek a máglyáit a lírikusok ilykép természetszerűen szítják ki is égetik ebből a lírából a valóságot, s az ember, akiről beszél és a világ mindenkép valószínűtlenné, irracionálissá lesz. Holott az igazi líra is a valóság műfaja.