Angyal mélyvörösben [antikvár]

Ajánló Nehéz a vidéki alkotónak, főként, ha nő. Elszigetelve írni, távol a műhelyektől, a megméretést elősegítő baráti-kritikai véleményektől. Megküzdeni az egzisztenciális gondokkal, a családi problémákkal - s mellette a munkától, a kötelező együttléttől ellopott időben papírra vetni a belülről feszítő sorokat, gondolatokat. Bakonyi Erzsébet is megtapasztalta az ebből fakadó gondokat, s bár a zalai íróegyesület kanizsai tagozatában folyó eszmecserék segítséget jelentettek számára, azért ahogy Nagy László írta: A fehér papír felett mindenki egyedül van. Igen, ezt az egyedüllétet, belső birkózást a mind érvényesebb kifejezésmódért, költői képekért, írói eszközökért, nem lehet elspórolni. Ez a küzdelem halálig tart, az Arany János-i „örök kétely" árnyékában. Kudarcok és sikerek kíséretében. Bakonyi Erzsébet mind a kettőt megtapasztalta. Versei a gyerekkor idilljéről ugyanúgy szólnak, mint a felnőtt időszak keserű, kiábrándító jelenségeiről. A nagy csalódásokról, melyek után egyre nehezebb az újrakezdés. S ő is felleli a mindennapi életben a mitikus archetípusokat, melyek a gonoszság és jóság csatáit vívják. Igen, az orfeuszi hang képes csak szétrombolni a démoni erők fojto-gatását, ahogy ez a Szólíthatlak-e Orfeusznak című remek versében megjelenik. Ennek hangnak keresése és megtalálása -lírájának legfőbb, még kivívandó feladata. Prózája verseiből nőtt ki; novellái, életképei, jelenetei teli van- 3