Animus-Astro [antikvár]

Részlet:Mikor az árnyék nekiment a falnak és kettétörte,Utolsó gondolata a csodálkozás volt,Mert látta, hogy gazdájánakNem fájt az összeütközés.Akkor feltört benne a nagyszerű érzés,Hogy felegyenesedve jár akár az emberek.A falon megpróbált nagyobbakat lépni,Meggyorsította hát lépteit és befordult a sarkon.Akkor látta meg a gyereket, aki az orrát piszkálta.Rávetette magát. De elhibázta.A fiú futásnak eredt.Orrában érezte éretlen illatát,Ő is futott,De utolérni nem tudta,A falon sok kiugrás és beszögelés volt.Tudta hát, hogy ezentúl óvatosnak kell lennie.Aztán becsöngetett egy kapun,És megfojtotta a házmestert.Később találkozott a rendőrrel,Egy óra múlva pedig az árnyék nyomában,Öt katona hevert holtan.A nyomozókat csak akkor értesítették,Mikor a hazafelé ballagó újságárus,Megtalálta a meggyalázott kislány holtestét.Az árnyék ekkor már nagyon erőtlen volt.Fádtan vonszolta magát, nem tudta mit tegyen.Bebujt hát egy borospincébe,És mikor újra kettétört,Csodálkozott.Budapest, 1950. január