Apám [antikvár]

Borítója gerincénél kissé sérült.
Részlet: " Köhögnek az őszi ködben. Piros- eres levél röppen, elémhull a szederfáról. Kukorít a kakas messze, füstölgő ganaj-rakásról. Köhögne, megint köhögnek, száraz levelek csörögnek. Léptek alatt, vagy a széltől? De hisz szellőcske se lebben, kopaszkodó ág se moccan, csak a kezem kezd remegni, a szivem ver egyre jobban. Távol megint köhögetnek, elfutok a kerítéshez, megfordulok, már mögötte zengenek a köhögések. Ő volna itt, ő járna itt, apám volna, aki lassan jönne át e köd-havasban?"