Apaszonettek [antikvár]

/. szonett ^^lisy gp látlak, mint mikor születésem pillanatában néztelek, c9-Cogy tekinteted, mely enyémet szülte, születésem látta; ^y tekintek édes pilládra, mint aki előre lá^a a végzetet (fKa nem kaptam volna tőled zsibongó életet, a világ mostjázna, (?Hűvös dér fedné a lelkek tetejét, és szegényebb lennél te is, oly sok kincs birtokosa vagy, mit szived kamrájában őrzöl, féltelek téged, hisz nem látod, mily értéket rejtegetsz. (?Nem semmit, ^^it olykor úgy hiszel J^ked, ím ily naivan nevet az önzőn, '^ár láthatnád makulátlan tisztaságod az én gyarló szemem bogarán, ^árJárná át minden pordkád a szép élet, kegyes tudat. ^ legjobbat érdemled, békés angyali üdvöt, egy király nyugalmát. c9-fogyfémes kötésként borítsa örök szived az életruha. 'Én leszek hangszere vágyaid muzsikájának, ígérem. Csak ne hagyj el soha, maradj oldalamon, kérlek.