Aragon válogatott versei [antikvár]

A nagy realista regényt alakjainak tipikus volta teszi; a nagy, a realista költészetet mérhetnők költőjének tipikus voltán. Azt mondhatnók, hogy a nagy költő egy meg-nem-írt nagy-realista regény főalakjának tekinthető; a regényben kívülről, tárgyiasítva ábrázolt embernek személyes, benső megszólalásaként. Mert, ha egy bizonyos értelemben mondhatjuk is, hogy a költészet mindenből alkothat nagyot (ha tudniillik minden, legkisebb dolgot az ember teljes harcának jelentőségére emel) - de véglegesen le kell számolni azzal a babonával, hogy a nagy költőt csupán "érzelmének hőfoka", "kifejezésének tökélye" teszi és nem a nagy emberi történésekhez való viszonya. A világirodalom tele van olyan művekkel, amelyek minden "bensőségük" ellenére - teljességgel jelentéktelenek maradtak. És csak éppen most lehetünk tanui egy egészen a legutóbbi időkig nagynak érzett költészet hirtelen eljelentéktelenedésének, minden ragyogó tehetsége és tökéletessége ellenére, csak mert polgári elzártságában kikerülhetetlenül kimaradt az emberiség számára valóban döntő fejlődésből; s lehet az olyan nyelvi és formai "tökéletesség", mint Paul Valéry-é, olyan bensőséges ihletésű, mint Kosztolányié.