Arc nélküli szobrok [antikvár]

A madarak csontjában könnyűség lakik tollukat reggel fényesítik s közben énekelnek Aki hallja a reggeli madárdalt maga is kedvet kap hozzá A madarak szíve és a költők szíve azt hiszem egyforma forró ritmusok rímek ütemek között emelkedik a magasba s a szédülés nem ijeszti mert biztos szárnyakkal eveznek Egyre határozottabban érzem hogy a pacsirta csattogása mindenki előtt érhető költemény Hallgassátok A madarak érthető nyelven beszélnek és írnak a szárny-evezők cikcakk vonalából kiolvashatod az életüket