Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:EGY CSERÉPRE ÍRVA Cserép az életem, reményre sem futja, Az én bánatomnak kanyargós az útja, Szakadékba sodor, hegyek fölé ragad, Ezer akadály közt hűséggel megmarad. Ha elhessegetem, egyre visszarepül,Nyomorúságomban mellém letelepül,Úgy vigyázza gondom, mint házőrző kutya, Gondolataimat egyedül ő tudja. Madárnál, kutyánál van-e hívebb párja Az árva embernek, ki az estét várja,Ki az estét várja s meggyújtja a lámpát,Hogy megvilágítsa az éj sötét álmát.