Bővebb ismertető
Őrség a Nagy Falon
Várom a mélyvörös
kapun túl már látott
elporzó éveket,
a férfi- és nővilágot,
hogy az emlékek,
szavak,
mint álmukban
megfagyott partizánok,
elporladjanak,
és legyek megint
agyag, sár, iszap,
kit az idő,
az öreg vályogvető,
a földi fénybe
száradni újra kirak.